Ember legyen a talpán aki ezt leköveti, hogy pontosan mi is történik ebben a videóban, magyar fordítás a bővebbenre kattintva. Igazából csak jó látni Ulrikkét, annyi miatt osztom meg. :)

TW: maszturbáció, pornográfia

Itt va néhány kép még a sorozatból. Hamarosan pedig jövök egy újabb interjúval, ami a sorozatról szól, csak jelenleg dolgozom. :)

December 25-én jön a már oly sokat emlegetett LIGGA, Ulrikke Falch új, svéd sorozata. Megérkezett hozzá most a trailer is.

 

Mindenkit dobtak már, így mindenki tudja, hogy milyen nehéz is ez. Azt kívánod bárcsak lenne valami gyors megoldás rá. Ha túl tudnál lépni az exeden azzal, hogy hetente egy újabb emberrel fekszel le, megtennéd. Emiatt is könnyű megérteni Line elkeseredettségét - csak fájdalomcsillapításra vágyik. 

Line-t egy szociális kaméleonként élem meg, aki folyamatosan próbál az emberekhez alkalmazkodni. Valószínűleg sokan felismerhetik önmagukban Line azon vágyában, hogy anélkül is boldog lehessen, hogy nem tudja hogyan is kezdjen hozzá. Én magam is jól tudok ezzel azonosulni. Bizonytalan vagy, mégis boldog akarsz lenni. 

 

“A szerencsejáték ilyen formájának egyik csúcsa” 

Úgy tűnhet, hogy mindenki, akivel Line találkozik egy eltúlzott formája lehet annak, hogy milyen is lehet a Tinderen lenni. Csak egyetlen érzés van benne, a remény, hogy találsz valaki normálisat, aki lehetőleg kedves és vicces is. De néha úgy érezhetik az emberek, hogy amikor ott vannak hatalmas kihívással néznek szembe. Emlékszem milyen volt, amikor én magam is felkerültem a Tinderre, szorongás alakult ki nálam tőle. Azt gondoltam, hogy “itt ülök, és igent vagy nemet mondok az alapján egy emberre, hogy hogyan néz ki - és mások is ugyanezt teszik velem.” 

Minden alkalommal kockáztatsz, amikor elmész egy randevúra. Vagy nagyon jól megy, vagy nagyon rosszul. Az, hogy beszélgettek mielőtt találkoztok nem egyezik meg azzal, amit a valóságban megtapasztalsz. Megtanultam, hogyha összetörik a szíved, akkor befelé kell fordulnod és magadra kell koncentrálnod. Szükséges, hogy fagyit egyél, romkomokat nézz és sírj. 

December 25-én kerül fel a Discovery+-ra Ulrikke Falch új, visszatérő sorozata, melynek végre címe is van: a LIGGA. Korábban már írtam róla az oldalon, amelyben csomó BTS képet és videót osztottam meg veletek, azonban se cím, se sztori nem volt akkor még. Ezt a posztot ide kattintva eléritek.

A LIGGA-ban a 24 éves Line-t (Ulrikke Falch) ismerhetjük meg, akit épp most dobot ki a barátnője, Julia - ezzel egész élete összeomlott. Egyik legközelebbi barátja, Elin (Clara Henry) próbál neki segíteni, hogy túllendüljön az exén: egy Tinder fiókot vezet Line nevében. És össze is jön Destinyvel (Amy Deasismont).

A sorozatban más híresebb svéd színészek is feltünnek majd, olyanok mint: Dilan Apak, Rebecka Hemse, Tina Pour Davoy, Ayan Ahmed, Ulla Skoog és Evelyn Mok.

A YouTube-ra már felkerült egy kisjelenet is belőle, továbbá 3 új képet is kaptunk.

Korábban már írtam róla, hogy Ulrikke bizony hamarosan újra látható lesz a képernyőn, ugyanis Stockholmban forgatja új sorozatát Clara Henryvel. A sorozatnak címe jelenleg nincs, korábban Over Her volt, azonban úgy tűnik ezt elvetették. A premier 2021 őszén várható a Discovery+-on. Elhoztam nektek csomó BTS képet, illetve egy videót is a sorozatból. :)

Credits: ulrikkefalchs

Jó hír Ulrikke rajongóinak! Ugyanis most hogy a színésznő terápiái sikeresnek bizonyulnak nem csak a közösségi média felületeire tért vissza, hanem hamarosan újra a képernyőn is láthatjuk. Új sorozatának forgatása nyáron kezdődik meg, Clara Henryvel fognak egy párt alkotni. A sorozat párkapcsolati drámákról fog szólni. Néhány betekintő kép... :)

Ulrikke Falch már több mint egy éve, hogy letörölte magát az egyik legnagyobb képmegosztó közösségi oldalról, az instagramról, ugyanis úgy érezte, hogy nem tud megfelelően kiállni azért, amiért szeretne, nem tud megfelelni az embereknek, követőinek, és belekezdett egy terápiába, ugyanis személyiségzavarral diagnosztizálták.

Már korábban is írtam, hogy remélem hamarosan újra összeszedi magát, hogy újra megjelenik a platformon, ugyanis szerintem hiánypótló volt az a tartalom, amit ő közzétett. És végre, hivatalosan is visszatért a mi Ulrikkénk. :)))))

Aki követi az eredeti Skam színészeinek életét vagy épp az oldalt az tudhatja, hogy Ulrikke Falch, a sorozat Vildéje februárban letörölte instagram fiókját, ezzel teljesen eltűnve a nyilvánosság elől. Erre a lépésre azért volt szüksége, mert nem érezte jól magát saját bőrében, ezért nem is tudott kiállni rajongóiért és saját igazáért, az alkoholba menekült, és mentális betegséggel diagnosztizálták. Korábban írtam erről részletesebben egy cikket, ha még nem olvastátok akkor ide kattintva megtehetitek.

Ezek után alig lehetett új képeket látni a színésznőről, ezért is tekintünk igazi ajándékként arra, amikor néha-néha feltűnik barátai képein. Remélem, hogy a terápia amire jár használ, és javul az állapota. Nekem rettentően hiányzik a jelenléte, mert szerintem egy nagyon inspiráló személyiség. Most azonban kaptunk róla újabb képeket, amelyeken csak úgy ragyog, a szívem meg mosolyog ezt látva! :)))) Nézzétek meg ti is a képeket.

A Javielsker Alapítványnak volt szerencséje és elnyert egy finanszírozást a kriminalitetsforebygging.no-tól, hogy fiatalok számára egy ismeretterjesztő filmet készítsen arról, hogy hogyan kell kommunikálni partnerünkkel a szexuális aktus előtt, közben, hogy milyen is az, amikor belemész a dolgokba. A kisfilm általános célja a szexuális zaklatás és a fiatalok közötti bántalmazás megakadályozása, melyben egyszerű magyarázatokat kaphatnak arckifejezésekről, testbeszédről arra vonatkozóan, hogy a fiatalok hogyan érthetik meg és tarthatják tiszteletben azt, ha a másik fél le akar feküdni velük, vagy épp pont azt, amikor nem akarnak. A Javielsker Alapítvány tapasztalata alapján a szexuális felvilágosító oktatások során nagy a kereslet a tanárok részéről a kisfilmek iránt, ápolónők és a fiatalok úgy vélik, hogy egy ilyen videó értékes hozzájárulást jelent a fiatalok szexuális zaklatásának és bántalmazásának megelőzésében.

Egy amerikai szexnevelő, Laci Green létező kisfilmjét fordították le és ültették át a norvég szokásokba. A filmben Ulrikke Falch, a Skam színésznője látható, ő az, aki továbbítja a film gondolatát és tartalmát, melyet egyszerre osztanak meg széles körben a közösségi médiában, továbbá tesznek elérhetővé az iskolák számára.Ulrikke hozzá szeretett volna járulni valamilyen módon ehhez a kisfilmhez, ezért is vállalta el a filmben való szereplést annak ellenére, hogy terápiára jár, és szeretne elszigetelődni a nagyközönségtől.

A filmet Emilie Bech rendezte a Hacienda Film közreműködésével.

A videó a youtubeon is elérhető, kicsivel több mint 7 perces, norvég nyelvű, azonban bátorkodtam nektek valamilyen szinten lefordítani (ha már norvégul tanulok egy ideje), így aki szeretné elolvasni, hogy körülbelül miről is szól a videó, milyen tippeket osztanak meg az kattintson a bővebbenre, ahol elérhetitek a magyar fordítást.

A videótól függetlenül nekem nagyon jó Ulrikkét látni újra így majdnem 1 év után, örülök neki, hogy ezek szerint a mentális problémáinak kezelése hatásos (ha nem tudod, hogy miről beszélek itt elolvashatod az erről szóló cikket).

Ulrikke Falch 2020 februárjában búcsúzott el 1 millió követőjétől az instagramon, mert "belül nem érzi jól magát". A szorongás és a már diagnosztizált személyiségzavar miatt a SKAM sztárja és aktivistája ezért sem vállal már másokért felelősséget, csakis önmagáért. Ulrikke csak egy teljesen normális életet szeretett volna élni, azonban a nyilvánosság előtt és pszichéje miatt ezt nem tudta megtenni. Jelenleg gondol a jövőre mint pl. hogy tanárnak tanul tovább és hogy megszerzi a jogosítványt.

"Olykor súlyos beteg voltam, nem tudtam előre gondolkodni. Nem tudtam, hogy hol leszek egy év múlva, nem tudtam tervezni. De most a jövőre gondolok, és teljesen fantasztikus érzés, hogy lehetőségem van rá."

A Skam általi sikerének köszönhetően kiált a fiatal nők generációjáért. Az Instagramon számos követőjével osztotta meg fájdalmait és gondolatait a testével, a szorongással és az önértékeléssel kapcsolatban. Dokumentumfilmet készített a feminizmusról, továbbá írt egy könyvet is, a Jentelovent, melyben elmondja, hogy a "szűk látókörű testideálok, a diszkrimináció, a zaklatás és az igazságtalanság nélküli világért fog harcolni." Díjakra is jelölték, azonban nem fogadta el őket, mert nincs szüksége ahhoz díjra, hogy tudja hogy fontos amit csinál.

A halálos fenyegetések és gyűlöletkeltő megjegyzések ellenére (melyek csak megerősítették abban, amit már alapból gondolt a világról) - mint például, hogy csak figyelemhiányos, nem elég csinos - Ulrikke nem adta fel, és vállalta a felelősséget, hogy segít másoknak.

"Én is mindig sok segítséget kaptam. Sokszor voltam beteg, szomorú, szükségem volt arra, hogy mások segítsenek nekem. Tehát amikor végre alkalmam nyílt arra, hogy én is segíthessek másokon úgy gondoltam, hogy ez rendkívül fontos. Úgy éreztem, hogy felelősséggel tartozom. De rá kellett jönnöm, hogy önmagamon kell először dolgoznom, és addig másoknak sem tudok segíteni."

Idén februárban Ulrikke törölte instagram profilját és több mint egy millió követőtől és több jövedelmező influencerszerződéstől vett búcsút.

"Meg akarom mutatni az ember összetettségét. Az hogy mindig minden jól megy, csak egy illúzió. Attól mert sok pénzt keresnek, nem lesznek boldogok. Különleges szokása az embereknek, hogy felnéznek olyan emberekre, akik a tv-ben szerepelnek, de szeretném megmutatni, hogy az emberi probléma létezik és normális."

A dán TV2-vel együtt Ulrikke elindított egy dokumentumsorozatot is, az "Ulrikke uden skam"-ot, mely a teljes valóságot hivatott bemutatni. Egy szállodai szobában fekszik az ágyon, egy borosüveggel a kezében, szempillaspirállal és sminktáskával a kezében sír a kamerába, miközben megpróbálja felhívni az anyját, aki nem veszi fel a telefont. Ahol elmondja, hogy mennyire rosszul is van valójában. Hogy több mint 100.000 koronával tartozik az apjának, hogy küzd az édesanyjával, hogy hetente kétszer terápiás kezelésekre jár, és hogy személyiségzavarral diagnosztizálták, mely megnehezíti érzelmeinek a szabályozását.

"Nagyon bizonytalan vagyok abban, hogy ki is vagyok én valójában. Amikor nyilvánosság elé kerültem rájöttem, hogy felelősséggel tartozom. Nagyon pozitív volt, hogy oké, hirtelen példaképnek kellett lennem. Feminista aktivistaként töltöttem az időm és részt vettem a testideálok elleni harcban. De nem volt jó. Belül nem éreztem jól magam."

A dokumentumfilm eredetileg nem Ulrikkéről szólt volna, hanem ő készített volna terápiás betegekkel interjúkat, azonban rájött, hogy nem tudja ezt a szerepet eljátszani.

"Egy televíziós műsor nem képes egy embert teljesen ábrázolni. Annak ellenére, hogy a dokumentumfilm nagyon őszinte, vannak olyan oldalai is az életemnek, amelyet nem mutathatok be. Ha az emberek véleményt mondanak rólam, van elég erőm ahhoz, hogy azt mondhassam: Nem ismersz engem."

Amikor májusban megkezdték a dokumentumfilm forgatását rájött, hogy az egyik legnagyobb hibája az, hogy nem veszi komolyan az érzéseit. A túl sok ivás, bulizás és a megerősítés keresése túl sok fájdalmat váltott ki a színésznőből.

"Eltereltem a figyelmemet és kidolgoztam néhány olyan védekező mechanizmust, melyet már az elmúlt 7-8 évben nem működtek, így egyre inkább elhatárolódtam önmagamtól. És ami miatt leginkább kerestem a megerősítést az emberektől az az elutasítás érzése volt. És ez volt a szorongásom alapja is. Amikor elvesztettem a követőimet, negatív megjegyzéseket kaptam vagy nem kaptam egyszerűen csak elég lájkot úgy éreztem, hogy az emberek elutasítottak engem. Attól féltem folyamatosan, hogy nem leszek elég vicces, elég menő vagy épp politikailag eléggé elkötelezett."

2019 júliusában döntött először úgy, hogy nem élhet tovább így. Rájött, hogy el kell távolítania az életéből az olyan nem kívánt dolgokat, melyek hosszú távon nincsenek rá jó hatással, ezért már egyszer, júliusban letörölte az instagramját. Ezután azonban még visszatért később hozzá, de februárban végleg megszüntette fiókját. A gyógyulás útjának másik lépcsőfoka az, hogy megtanuljon együtt élni a terápiákkal és a személyiségzavarával.

"A diagnózis reményt adott számomra. Van kezelés, van valami megoldás. Hetente kétszer járok terápiára, és ez néhány évig még így is marad. Hosszú távon elköteleztem most magam, hogy igyekszem dolgozni önmagamon és fejlődni."

A sikeres öngyógyulás harmadik lépése a káros dolgok kiirtása és a zavarokkal való együttélés mellett pedig az, hogy mindig is őszinte legyen az érzéseivel kapcsolatban mind önmagának, mind másokkal szemben.

"Mindenki megkérdezni, hogy mizu, de igazából erre a kérdésre senki sem válaszol igazán őszintén. Mindannyian aggódunk amiatt, hogy mások mit gondolnak rólunk, és szégyenteljes érzés a rosszról beszélni, mert az emberek a jót akarják hallani. Nehéz volt, de megpróbáltam nem beszélni az érzéseimről. És akkor a személyiségzavarokkal kapcsolatban is sok az előítélet. Ezeknek az előítéleteknek nagy része valójában a tudatlanságból származik, ugyanis az emberek nagy része azt gondolja, hogy az instabil emberek csak a figyelmet keresik. Emiatt is rettentően nehéz őszintének lenni. Most hogy a jövőre koncentrálok olyan érzés, mintha az agyam másik felét használnám. Sok tervem van még. És van reményem."

"A következőekben a BMI kategóriákra alapozva fogom használni a sovány, a normál és a túlsúlyos kifejezéseket. A BMI egy egyszerű mérce, mely a súlyra és a magasságra alapszik. Széles körben használják annak meghatározására, hogy az adott személynek egészséges e a súlya, de sokszor kritizálják, mivel nem tesz különbség izom és testzsír között.

Amikor azt mondom, hogy body positivism (test pozitivizmus) sokan azonnal azokra az emberekre gondolnak Instagramról, akik fehérneműben táncolnak és ünneplik önmagukat. A megmozdulást azonban sok kritika éri azzal kapcsolatban, hogy hirdeti, sőt normálisnak találja az elhízást, szóval ezért gondoltam úgy, hogy szeretném megmagyarázni mi is ez valójában és miért is fontos.

A megmozdulás központjában a testek diverzitás van, de sokszor nevezhetjük életmentő aktivizmusnak is. A body positivism felhívja arra a figyelmet, hogy az elhízott embereket gyakran éri diszkrimináció, zaklatják és megkülönböztetik őket, és általánosságban a túlsúlyos embereket egészségtelennek és aluliskolázottnak tekintik az emberek. Mindenki megérdemli azt, hogy azt érezze, igenis értékes. Meg kell azt is meg kell érteni, hogy a normális súlyú és a sovány emberek ugyanúgy képesek rosszul érezni önmagukat kinézetük miatt, azonban mégsem úgy éri őket a társadalom általi diszkrimináció, mint a túlsúlyos társaikat. Lehetsz vékony és utálhatod magad, egy kövér ember pedig lehet kövér és utálhatja magát, az a szó, hogy "vékony" nem feltétlen értelmezhető annyira negatívként. A társadalomnak meg kell értenie azt, hogy az elhízás nem feltétlen egy választott életforma. Azzal nem segítünk az embereknek, hogy azt éreztetjük velük, hogy gyűlölniük kell magukat a testükben. El kell hogy fogadjuk őket, és ezt éreztetni is kell velük. Mindenki különböző, mindenkinek a mérete különbözik. Vannak olyan emberek, akik alapból nagyobb testtel születnek, így ők több energiát is igényelnek. Fontos odafigyelni a mentális egészségünkre is, mert az egészséges életmódhoz az is hozzátársul."